Családi kötelékek – exkluzív interjú Várkonyi Andreával
Úgy tudom, eredeti végzettsége orvos. Saját akaratából választotta ezt a hivatást, vagy a szülői hagyományok követése miatt?
Ha az ember családja szélesebb körben egy orvosdinasztia, akkor ez adja magát, abszolút volt kedvem, és semmi erőltetés nem volt részükről. Amikor mondtam, hogy oda mennék, láttam az arcukon, hogy örülnek.
Gondolatok a szexuális összeillőségről
Szingliség, mingliség – avagy a magány filozófiája
Miközben számítógéppel írunk, a gép automata nyelvtani javítója piros hullámos vonallal aláhúzza azokat a szavakat, amelyeket nem ismer. A szingli szót már valahogy elfogadja, de a minglit nem. Nem véletlen… Tudatunk is nehezen veszi be a házasság, a szerelem, a boldogság fogalma után ezt a két hidegen csengő szót. Szinte csak úgy belevág az elménkbe, és kettévágja romantikus elképzeléseinket.
A természet kincsei a konyhában – quinoa, a gabonák anyja
Gasztronavigátor rovatunkban a különféle táplálkozási rendszerek bemutatása után rátérünk a bennük felbukkanó alapanyagokra. A már korábbi cikkeinkben említett alapanyagokat vesszük sorra, bemutatva – az adott recepteken túli – széles körű felhasználási lehetőségeiket is. A XXI. század igazsága – családalapítás és jövőtervezés
Szóból ért az ember – kommunikáció a párkapcsolatban 
|
Mosoly Máig emlékszem néhány mosolyra… van köztük olyan, akit csak néhány alkalommal láttam, de évek múlva is elő tudom hívni, megjegyeztem magamban, milyen megnyerő, vonzóan kedves, lefegyverző stb. mosolya van. Töprengek: mitől? Tanulták? Belülről jön? Lehet, mert a súlyos lelki betegség megbénítja ezt a reakciót. Akiknél teljesen hiányzik: a depressziós betegek arca, mint a kő, rezdületlen. Viszont a javulás első jele, amikor már képesek mimikai visszajelzést adni. Gyermek érkezése a családba Kilenc hónap hosszú idő, amely eltelhet örömteli várakozással, készülődéssel, bizakodással, akár szorongással is. Fiút vagy lányt szeretnénk? Mindegy, csak egészséges legyen! Ahogy múlnak a hónapok, megtudjuk, hogy kislány vagy kisfiú rúgkapál a pocakban. Itt az ideje a naptár lapozgatásának, nevet választunk a kicsinek. Lassanként kezd részt venni az életünkben. Gondolunk rá, szeretgetjük, simogatjuk, nevét ízlelgetjük, becézgetjük. És eljön a nagy nap (vagy éjszaka), végre itt van, megérkezett közénk, elfoglalja méltó helyét a család kellős közepében. |
A XX. század elején teljesen természetes folyamat volt, hogy a férfiak megházasodnak és családot alapítanak legkésőbb 30 éves koruk körül, a nők pedig mihamarabb férjhez mennek, gyerekeket szülnek, ezáltal teljesítve női „kötelességüket”. A század közepe felé, a hatvanas években már felmerült, hogy mi is legyen fontos előbb, „a kicsi vagy a kocsi”, majd a század végére ez úgy módosult, hogy egyértelművé vált, hogy a kocsi a fontos, a kicsivel várhatunk. Ma már akár negyvenéves korig is…
Boldog akarok lenni! Ő tegyen boldoggá! Ő szerezzen örömöt nekem! Ne én mondjam már meg, mit csináljon! Találja ki! Érezzen rá! Én azt hiszem, ő tudja. Ő azt hiszi, hogy én nem hiszem, hogy ő tudja… Bonyolult.
