Szendi Gábor – Boldogság? Elégedettség?
BOLDOGSÁG? ELÉGEDETTSÉG?
Gyermekkoromban visszatérő téma volt: „Mit csinálnál, ha öttalálatosod lenne a lottón?” Mindenfélét felsoroltunk, házakat terveztünk, és úgy képzeltük, hogy onnantól boldogok lennénk.
Egyszer a bátyámmal vettünk is egy lottót, és rögtön egy kettesünk lett, de aztán gyorsan abbahagytuk, mert soha többé nem nyertünk. Ahogy növekedtem, fokozatosan változott bennem a kép, már csak úgy képzeltem, hogy egy ideig biztos nagyon örülnék a gazdagságnak, de aztán megszoknám. Mára azt gondolom, visszautasítani nem tudnám, ha valaki rám akarna sózni egy öttalálatost, de igazából nagy bajban lennék. Nem lenne több célom, vagyis inkább: értelmetlenné válnának a céljaim. Most jelenik meg az ötödik könyvem. A mostani megírása másfél hónapnyi teljes bezártságot és napi 14–16 óra monitor előtt eltöltött időt jelentett. Odakint sütött a nap, mások napoztak, sétáltak, dolgozgattak a kertben, én meg olvastam és írtam. Ez igazság szerint szellemileg is, érzelmileg is, de még fizikailag is erősen leterhelő. Például hogy lehet 14 órán át úgy ülni, hogy az embernek ne fájduljon meg a dereka, ne essen a nap végén ki a szeme, és bírja a hátán csorgó izzadságot? Egy könyv megírása szenvedés. És nagy kérdés: ha milliárdjaim volnának, nem csábítana-e inkább az utazás, a jövés-menés, a világ megismerése?
A boldogság meghatározói
Jól ismert jelenség, hogy a gazdagság nem boldogít, csak a gazdaggá válás. Amikor a viszonylagos jóllétben élőknél azt vizsgálták, mennyivel nőtt a boldogságszintjük, amikor kétszer olyan jól éltek már, mint korábban, kiderült, hogy boldogságszintjük nem nőtt kétszeresére. Az elemzések azt bizonyítják, hogy a gazdagodás számottevően csak a létminimum alatt élők boldogságát növeli meg, mert számukra valóban minőségi ugrást jelent az éhezéstől, fázástól, rongyokban járástól való szabadulás. De nekik is csak addig, amíg meg nem szokták. Anyagiakban az emberek nemcsak saját szükségleteik szerint ítélnek, hanem másokhoz viszonyítva is. Egy vizsgálatban azt kérdezték az emberektől, mit szeretnének inkább: 50 ezer dollárt keresni, miközben a többiek csak 25 ezret keresnek, vagy 100 ezret keresni, miközben a többiek átlagosan 250 ezret kapnak. A második verzióban abszolút értelemben kétszer annyit kerestek volna, mégis a többség az első verziót választotta, mert ott a többiekhez képest kétszer annyit kerestek volna. Amikor Kelet- és Nyugat-Németországot egyesítették, a keletnémetek nem korábbi életszínvonalukhoz, hanem a nyugatnémetekéhez kezdték hasonlítani saját életszínvonalukat.
Persze a boldogság nem feltétlen csak az anyagiakkal függ össze. A boldogságkutatás attól vált tudománnyá, hogy kérdőíveket szerkesztettek, amelyekkel objektívvé lehetett tenni az emberek szubjektív boldogságérzetét. Ez az egyes embernél persze esetlegesnek tűnik, ám tömegesen vizsgálva feltérképezhető, milyen tényezők befolyásolják a boldogságszinteket. Ha az emberek nem is tudják definiálni, mi az a boldogság, azt meg tudják mondani, mennyire érzik magukat pillanatnyilag vagy tartósan boldognak.
A boldogságkutatás hét nagy területet jelöl meg mint a boldogságot befolyásoló tényezőt. Ezek: a családi kapcsolatok, az anyagi helyzet, a munka, a szociális kapcsolatok, az egészség, a személyes szabadság és a személyes értékek. Ezek persze csak általános szociológiai kategóriák. A családi kapcsolatok nyilván a szeretet- és a biztonságigényről szólnak.
*** Az aktuális lapszámunkat keresd a kiemelt újságárusoknál! RELAY, INMEDIO***
>>>BOLTLISTA<<<