Aki kicsit is belegondol a történelem menetébe, azonnal rájön, hogy az egyik legfontosabb mozgató a népek, népcsoportok, etnikumok közti ellentét. Az idegengyűlölet szításával minden korban tömegeket lehetett mozgósítani. Minden csoport egyedeiben – legyen az nemzet, etnikum, osztály, réteg, szubkultúra – ott él a titkos felsőbbrendűség tudata.

 

A történelem során ez legfőképp vallási köntösben jelent meg, s üldözték a pogányok a hitetleneket, a keresztények az iszlámhívőket, a keresztények a protestánsokat – s mindenki a zsidókat.
A zsidóüldözés a náci Németország megsemmisítő táboraiban kulminált, de napjainkban folytatódik a palesztin–zsidó konfliktusban és csendben mindennapjainkban. De nagy hagyományai vannak az amerikai feketeellenességnek is, a világszerte megfigyelhető cigányellenességnek, s Trianon óta a magyarellenességnek. Szinte a szemünk láttára irtották a szerbek a horvátokat, a horvátok a szerbeket. A muszlim világ egy része bosszút liheg a Nyugat ellen… és akkor nem beszéltünk a stadionokban zajló szurkolóháborúkról, a nőkkel vagy a melegekkel szembeni előítéletekről, a politikai sárdobálásról és a mindennapjainkat át- meg átszövő, változatosabbnál változatosabb formákban megnyilvánuló előítéletes viselkedésekről.

 

Az előítélet lényege a konkrét tapasztalástól független, feltevések és hiedelmek által vezérelt idegenkedés vagy ellenségeskedés olyan személlyel szemben, akit a saját csoportunktól különböző csoportba tartozónak vélünk. Gordon Allport, aki akkora könyvet írt az előítéletről, hogy azzal már verekedni is lehet, az előítéletes viselkedés különféle fokozatait különböztette meg, ez a szóbeli bántalmazástól a diszkrimináción és a testi sértésen át a másik személy vagy csoport megsemmisítéséig tart. Bár nehéz az emberek viselkedését megjósolni, az bizonyos, hogy aki hajlamos szidalmazásra, az inkább hajlik majd a fizikai bántalmazásra is, ha úgy hozza az élet. Ezért olvasom borzongva olykor, hogy magukat kultúrembereknek vallók milyen stílusban írnak internetes fórumokon a nekik nem tetsző emberekről a „humán értékek nevében”.

Az előítéletesség korai felfogása
Az előítéletet általában morális kérdésként kezelik, és egyértelműen negatív megítélést kap. A II. világháború alatt az USA-ban elindult tekintélyelvű személyiségkutatás pszichoanalitikus indíttatású szociálpszichológiai megközelítés volt, s az előítéletességet a tekintélyelvű családban felnövekedett ember elfojtott agressziójának kivetüléseként értelmezte. A vizsgálatok maguk is egyfajta előítéletet igyekeztek igazolni azzal, hogy a liberális demokráciákban felnövekedett emberek személyiségét szembeállították a diktatórikus társadalmakban szocializálódott emberek elfojtottabbnak, primitívebben szerveződőnek beállított személyiségével. A „fekete Amerika” öntudatra ébredése és a fehérek véres, elnyomó, megtorló reagálása azonban hamarosan élesen rácáfolt az ilyesfajta illúziókra.

A „nagy társadalmi kísérlet” azt bizonyította, hogy az előítéletesség mélyen emberi, nem a diktatúrák sajátja.
Az ötvenes években fellendült szociálistanulás-elmélet és a csoportfolyamatokra koncentráló szociálpszichológiai kutatások kedvenc témájává vált az előítéletes viselkedés. Számos izgalmas vizsgálat igazolta, hogy elég gyerekeket vagy felnőtteket véletlenszerűen két csoportba sorolni, s máris megjelenik a csoportidentitás és az idegengyűlölet. A különböző társadalmi helyzetekben az emberek folyamatosan azon vannak, hogy a különféle észlelhető ismérvek alapján meghatározzák adott személy csoport-hovatartozását, amely aztán meghatározza a rá adott reakciókat.

*** Az aktuális lapszámunkat keresd a kiemelt újságárusoknál! RELAY, INMEDIO***
>>>BOLTLISTA<<<