Persze senki sincs a modern technika ellen, anélkül már el sem képzelhető az életünk. Természetes, hogy fel kell készíteni a gyerekeket az új kihívásokra. Szomorú azonban, hogy a régi és új, hagyományos és modern között kötelezően választani kell, valahogy nem férnek meg egymással életünkben.
E kettősség gyermekeinkre gyakorolt hatásaira igyekszem egy-két gondolatébresztő szemponttal felhívni a figyelmet, az első részben a hagyományos népi játékok, a következő részben pedig a digitális, modern játékok oldaláról.

Sok a problémás gyermek?
Életünkben az első komoly ingerek többek között a mozgások által érnek bennünket. Szakemberek szerint az ép mozgásfejlődés meghatározott ütemben és sorrendben halad, amely fázisok egymással nem felcserélhetők, illetve kimaradásuk kihat a többi készség területére is. Manapság sokat lehet hallani arról, milyen egészségkockázata lehet annak, ha egy kisgyerek nem mozog eleget: elhízik, gyenge izomzatú lesz, csökken immunrendszere hatékonysága stb. Azonban kevesebb szó esik arról, hogy az életkor első meghatározó éveiben kimaradó nagymozgások milyen károsan érinthetik a gyermekek idegrendszeri fejlődését. Valamely okból nem veszünk tudomást azokról a régóta közismert kutatási eredményekről, amelyek a gyermekek egyre romló teljesítménye és a gyermek életéből kimaradó mozgásfázisok közötti összefüggésekre mutatnak rá. Talán azért, mert a hiányos mozgásfejlődés hatásai sok esetben csak később válnak érzékelhetővé: általában az első komoly megmérettetés az iskolában történik, amikor már csak utólag és terápiás módszerrel lehet menteni a menthetőt. Sokszor az első osztályos tanár az első, aki szembesül a gyerekek problémáival: szenved, hogy a gyermeknél a jó ceruzafogást kialakítsa, beköttesse vele a cipőjét.

Az általános iskolai követelményrendszerben hamar kiderül, ha a gyermek finommozgásos készsége nem megfelelő, nem tudja fókuszálni a figyelmét, nem tud irányokat megkülönböztetni, nem tud szabályszerűségeket felismerni, nem tudja, hogyan kapcsolódjon társaihoz, hogyan kell együtt játszani… talán sokaknak ismerősek ezek a mondatok. A nem megfelelő mozgásfejlődés és az ingerszegény környezet sok esetben állhat e problémák hátterében. Ennek lehet valamely szervi oka is, de sok esetben pusztán arról van szó, hogy mozgásnevelésünk nem kellően szabad, inkább korlátozó. Pedig az a gyermek, akinek van szabad tere, és megélheti az önálló mozgás tapasztalásának lehetőségét, megtanulja saját mozgása hatásait a környezetében. Így kompetensnek érzi magát cselekedeteiben, amely pozitívan hat személyiségfejlődésére, értelmi képességeire.

 

 

A népi játék örömforrás
Normális esetben a csecsemőkorban még reflexes, genetikailag kódolt mozgás később egyre rendezettebbé és bonyolultabbá válik az egymást követő fejlődési fázisok mentén. A magyar népi hagyománygyűjtemény rendkívül gazdag tárházát adja a gyermek életkori sajátosságainak megfelelő ingereket biztosító játékoknak, rituáléknak, amelyek a maguk természetes módján tudják elősegíteni e mozgásfázisok fejlődését. S azáltal, hogy játék – mint komplex tevékenység –, becsatlakoztatja további fontos készségek használatát is – mint finommozgás, nyelvi készségek, szocializációs készségek. Például a már egészen pici korban alkalmazott, úgynevezett ringató, lovagoltató játékok megadják a nyelvi készségek (beszédértés) kialakításának első fontos impulzusait, anyanyelvünk ritmikáját, hanglejtését, lüktetését. Fejlesztik az egyensúlyérzéket, a testsémaismeretet, a testkoordinációt (a járás megalapozását). Ezek a játékok anya-gyermek szoros testi kontaktusban történnek, amelyek biztos érzelmi alapját jelentik a további fejlődési szakaszoknak (szeparáció). Így később, 2–4 évesen jöhetnek azok a játékok, amelyek esetén a kisgyermek már egyre messzebb meri elengedni édesanyját, és nyit a világ, majd a társak felé. A mondókázás, fogócskázás időszaka ez (szem-kéz, szem-láb koordináció, ugrások, szökellések, eszközök használata, finommotorika). Majd kicsivel később egy egyszerűnek tűnő körjáték remek folytatása mindennek: játékos, utánzó mozgások révén a gyermek a kör részesévé válik, egyre jobban ráismer a ritmusra, megtanulja a kapcsolódó dalokat, mondókákat, s megtanul figyelni a többiekre, a kör egészére (kommunikációs és játékkészségek, logikai készségek fejlődése, szókincs gazdagodása, szocializációs folyamatok). A hatéves gyermek már a szabályszerűségekre is felfigyel, ezáltal kinyílik előtte a bonyolultabb közösségi játékok örömteli világa. Az ugróiskola, a métázás, a vonatozás, a csülközés a mai gyermekek számára már ismeretlen fogalom, pedig számukra is meghatározó élmény lehet, ha lehetőségük adódik megismerésükre.

 

*** Az aktuális lapszámunkat keresd a kiemelt újságárusoknál! RELAY, INMEDIO***
>>>BOLTLISTA<<<