Szenvedély nélkül lehet élni, de minek? – tette fel a költői kérdést Zsuzsa kicsit provokatívan vagy hivalkodóan. Éppen szerelmes volt, s ez látszott is rajta. Fiatalabbnak tűnt koránál, szemében tűz, mozgása élénk. Könnyen beszélt, szinte ontotta a szót, ha szívéhez közeli témáról volt szó. Mint mondta: lehet, hogy megégek, de ezt nem hagyhatom ki! Ha három hónapig ilyen boldog vagyok, megéri, ha évekig kínlódom is utána…

Erre gondoltam vissza, amikor néhány hónap után elszakadt a kapcsolat, amely boldoggá tette, s tényleg tele volt fájdalommal. Hosszabban, mint ameddig a szerelem tartott. Csáth Géza morfinista novelláira emlékeztetett, amelyekben a szerző saját magáról is írva úgy jellemzi a droggal élőt, hogy egy év alatt tízezer évet élt, s ez megérte azt, hogy hamarabb jött el a halál.
A szenvedély egyszer csak megfog és nem ereszt. Mintha egy kakukktojás került volna az agyunkba, nőttön-nő, s kiűzi a többi gondolatot. Hasonlít a droghoz. Elemel a valóságtól, megszünteti a fékeket, gátlásokat.
A szenvedélyes ember nem ismer határokat, megy előre, megállíthatatlan. Van ebben valami felemelő. Irigykedünk rá, mert vágyainak él, amelyek csak kockázatokkal érhetők el. Ezt az utat a hétköznapi világ szürkeségében élve a legtöbben nem merjük követni.

Bármit lehet szenvedélyesen művelni. Ilyenkor a személy elhagyja átlagos, józan életvezetését szenvedélye tárgya kedvéért, alárendeli életét. Választott tárgya lesz a legfontosabb, e köré szerveződik minden más. Ez a tárgy nem csak szerelem lehet – bár ez az, amit a legtöbben átélnek szenvedélyszerűen; lehet tánc, sport, vadászat, munka, írás –, szinte bármi megragadhatja vágyainkat. Ilyenkor kilépünk a valóság ridegségéből vágyaink világába, akár az elragadtatásig, az eksztázis pillanatokig tartó magasságába.

*** Az aktuális lapszámunkat keresd a kiemelt újságárusoknál! RELAY, INMEDIO***
>>>BOLTLISTA<<<