Sok esetben elfedheti a háttérben húzódó alacsony önértékelést, szorongást, intimitásnehézséget. Mint más szenvedélybetegségnél (alkohol, drog stb.), a személy itt is tagadja, nem ismeri be függőségét, még akkor sem, ha erre figyelmeztetik a közelállók, vagy emiatt romlik el a partnerkapcsolata. Nem is csoda, hiszen az érdeklődése beszűkül, gondolkodásmódja merev, kapcsolatai elsorvadnak.

Mivel társadalmilag a sok munka dicséretes, és nem stigmatizált magatartásmód, ezért más szenvedélybetegségekhez képest a munkamániát alig ismerik fel, rejtve marad, aluldiagnosztizálják. A fokozott munkatevékenységet hasznosnak ítélik meg kívülről, belülről viszont sorvasztja a párkapcsolatot, családot.

 

„Sikeresen épült a karrierem, hatékonyan dolgoztam, főnökeim szerettek – mondja Éva (37 éves), egy nagyvállalat gazdasági igazgatója. – A munkahelyemen kívül?…nincs is azon kívül semmi. Nem is gondoltam ebbe bele, mert lekötött a munka, a siker, a teljesítmény, örültem, ha este nyolckor otthon voltam, és ledőltem a tévé elé. Nem is emlékeztem másnap arra, hogy mit néztem, arra volt csak jó, hogy elterelje a figyelmemet, ami még mindig a benti dolgok körül forgott. A barátaim lassan elmaradoztak, nem tudtam tartani a kapcsolatokat. Hogy élek? Egyedül.”
Néhány kapcsolati próbálkozása sikertelen volt, aztán ez is elmaradt. Nem ér rá, vagy túl igényes? Kezelőorvosa szerint egyik sem, hanem kiégett belőle az igény, már nem látszik rajta a partnerkereső érdeklődés. Mimikája fás, tompa. Minél több pénzt keres, annál jobban emelkedik körülötte egy láthatatlan fal. Az igazgatónőhöz nem mer közeledni senki, s ő sem ad jelet, hogy felkeltené valaki a figyelmét.

 

A megszállottan dolgozó ember nem feltétlenül pozitív jelenség, hiszen nem jó csapatjátékos, nem tudja kiosztani a feladatot, nem bízik meg munkatársai­ban eléggé. E tulajdonságok hátterében a szorongás áll, s ez vezet el oda, hogy a „munkaholizmus” kényszeres betegség jegyeit is viseli. Mivel az ilyen ember minden gondolata munkájával van elfoglalva, ez nem engedi meg, hogy egészséges párkapcsolata legyen, hogy ki tudjon kapcsolni sport vagy más szabadidős tevékenységgel, hogy odafigyeljen egészségére, időt áldozzon rá.

A kutatások szerint a munkafüggők számos belső félelmet próbálnak kompenzálni, rettegnek a kudarctól, hogy lustának tartják őket, hogy mások felfedezik hibáikat. Az ilyen embert nem érdekli egészsége, apróbb betegségtüneteit nem veszi tudomásul, éppígy elhanyagolja baráti körét, családját. Mindaddig így él, amíg valami katasztrófa nem szembesíti mókuskerék életével, amíg egészsége fel nem mondja a szolgálatot, vagy házastársa be nem adja a válópert. Sokan az élet egyéb területén való ügyetlenségüket, bizonytalanságukat kompenzálandó menekülnek a munkába, olyan területre, ahol otthon vannak, jól eligazodnak, s nem éri őket csalódás. Nem érzik magukat tehetetlennek, ismerik a szabályokat. Ám az élet többi területe nem kerülhető meg. A munkamániások családjukban rendkívül rossz problémamegoldók, a családtagok nagyon keveset kommunikálnak. Csökken az intimitás, alacsony az empátiás készség, fellazulnak a családi szerepek. Gyermekeik magányosnak, érzelmileg elhanyagoltnak érzik magukat.

*** Az aktuális lapszámunkat keresd a kiemelt újságárusoknál! RELAY, INMEDIO***
>>>BOLTLISTA<<<