Boldog akarok lenni! Ő tegyen boldoggá! Ő szerezzen örömöt nekem! Ne én mondjam már meg, mit csináljon! Találja ki! Érezzen rá! Én azt hiszem, ő tudja. Ő azt hiszi, hogy én nem hiszem, hogy ő tudja… Bonyolult.

Ismerős? A ki nem mondott szavak drámája zajlik a párkapcsolatokban. A metakommunikáció tévedései. Két különböző, de teljesen egyenértékű forrás ahhoz, hogy a kapcsolat jól működtethető legyen. Mégis akadozik. Mert kényelmesebb lenne, ha a másik kitalálná, mi is jó az egyiknek, csakhogy a telepátia és a gondolatolvasás mégsem mindennapos képesség. Egyszerűbb lenne így vagy úgy, de közölni az elképzeléseket.

Nem beszélni kell róla, hanem csinálni…
De! Beszélni IS kell róla, hogy jobban lehessen művelni – és nemcsak a szexről, hanem magáról a kapcsolatról beszélek. A fenti mondat egy elterjedt tévedés. Mindig megvan a gondolatok helye és szerepe, és rá kell érezni, mikor kell a gondolatokat szavakba önteni, hogy energiát adjunk nekik, és kialakuljon a kommunikáció. Lehetőleg egyenesen, őszintén, de nem nyersen és bántón. Ha túl sok gondolat marad bennünk kimondatlanul, akkor megfontolandó, hogy maga a kapcsolat kellően értékes-e, és érdemes megvizsgálni, mi lehet az elhallgatás oka – félelem él-e bennünk a kimondott szavak következményei miatt. A tárgytalan félelem és szorongás a legrosszabb. Ha már meg tudjuk fogalmazni, mitől félünk, könnyebb szóba hozni, vagy érdemes végképp elhallgatni. Érdemes? Az elhallgatás titokká mélyül, a titok pedig nyomasztó lehet – vagy megbélyegző.

 MEGJELENT Sz. Mikus Edit – Szóból ért az ember című könyve, a Lelki Egészség magazin kiadójának gondozásában! Kapható a nagyobb könyvesboltokban.

Őszinteség és nyitott szív
E kettőnek kell jellemeznie az igazi elmélyülő, szeretetteli kapcsolatot. Ebbe bizony beletartozik az is, hogy a gondolatokat megosztják egymással, kifejtik, tálalják és fogadják is a másik reakcióját. Fontos a kimondás – és legalább annyira fontos a hallgatás. A másik meghallgatása figyelemmel, fegyelemmel, odafordulással. Egymás szemébe nézve, hogy ne adjunk teret az őszintétlen taktikázásnak, hogy belenézzünk abba a tükörbe, amely a másik szeme, tekintete. Mondjuk ki, amit érzünk, de ne gyártsunk üres szóbuborékokat, mert szépek ugyan, de pillanatok alatt elpukkannak, szertefoszlanak. Harcoljuk ki a „szeretlek” szó értékét, súlyát!