Miközben számítógéppel írunk, a gép automata nyelvtani javítója piros hullámos vonallal aláhúzza azokat a szavakat, amelyeket nem ismer. A szingli szót már valahogy elfogadja, de a minglit nem. Nem véletlen… Tudatunk is nehezen veszi be a házasság, a szerelem, a boldogság fogalma után ezt a két hidegen csengő szót. Szinte csak úgy belevág az elménkbe, és kettévágja romantikus elképzeléseinket.

Romantika? Kiment a divatból!
Úgy bizony! Miről álmodik egy lány hamvas tinédzserkorában? Még most is habos menyasszonyi ruháról, amelyben óvodáskori tündérvilágát látja megvalósulni, örök érvényű szerelemről, boldogságról, a nagy esküvői és lakodalmi felhajtásról, egzotikus, izgalmas nászútról, amelynek már csak a neve szól a nászról – és főleg semmi köze az első alkalomhoz. A lányok álmaiban bizony ott van ez a tündértiszta, ideális világ szépségről, sikerességről, örök boldogságról. Csakhogy a felnőtté válás folyamatában hiba csúszik az álomképbe, darabokra törik, és a csalódottság vet belé repedéseket. Majd szappanbuborékként pukkan szét a semmibe, és nem marad más utána, mint a csodálkozó tekintet, a dacos düh, amely filozófiákat szül a helyzetre.

A fiúknál egy kicsit más. Nem ábrándoznak esküvőről, lakodalomról, sőt, a hideg rázza őket a felhajtás gondolatától. Ám ha szerelmesek lesznek, ha úgy gondolják, hogy rátaláltak az igazira, őket is elkapja a hév, hagyják magukat sodortatni az árral. De ha csalódás, válás lesz a nagy szerelem koporsója, bizony nehezen vehetők rá még egyszer, hogy nagy csinnadrattával nyilvánosan színt valljanak. Sokan sem a szerződést, sem az ünneplést nem vállalják már.

Aki egy évszázaddal ezelőtt 20-25 éves korára nem ment férjhez, öreglánynak nevezték, és ez egy cseppet sem volt hízelgő. Ha egy ugyanennyi idős fiatalember még mindig nem köteleződött el, akkor legfeljebb agglegénynek hívták, de ennek nem nagyon volt pejoratív felhangja, valójában csak egy állapotot jelölt. Mit sem törődtek azzal, hogy az „öreg” és az „agg” szócska alapvetően ugyanazt jelenti.