Lovakkal táncoló – interjú Pintér Tiborral
Izgalommal teli várakozással érkezünk Komáromba, a Magyar Lovas Színház otthonába egy lovasshow-ra, hogy egy személyes hangvételű interjút készítsünk az előadás után egy különleges tudás birtokában lévő színésszel, többszörös családapával. Ahogy megpillant, nyomban odasiet, mosolyogva üdvözöl bennünket, bemutat családjának, s már kísér is föl a hangmérnökök és fénytechnikusok birodalmába, egy nézőtér feletti pulpitusra, ahonnan zavartalanul nyomon követhetjük az eseményeket, s készülhetnek az egyedi fotók.
Pintér Tibor: Márkos Attila barátommal közösen – egy tereplovaglás alkalmával – került szóba először a lovas színház megvalósításának ötlete. Rá fél évre megcsináltuk, és azóta napról napra fejlődik. Attilának megvoltak a lovasai, nekem meg a színházi struktúrám – a Sziget Színház, amellyel már nemcsak az országot, hanem Európát is járjuk. Összeraktuk a kettőt, és ebből lett a Magyar Lovas Színház.
...
LE: Említetted, hogy egészen kicsi korod óta lovagolsz. Hogy kerültél kapcsolatba a lovakkal?PT: Veszprémi fiú vagyok, és az édesapám rendszeresen beíratott mindenféle sportra. A lovaglás tök véletlenül jött. A balatonalmádi Kerekes csárdába jártunk ebédelni hétvégenként, s amíg a kaja készült, rossz kisgyerekként a szomszédos istállóba szöktem – volt ott egy lovarda –, s mire az apám utánam jött, már egy lovon ültem. A lovásznak azt hazudtam, hogy már jól lovagolok, a ló természetesen elvitt az erdőbe. Ekkor olyan hétéves lehettem. Onnantól kezdve megpecsételődött a sorsom – azt éreztem, hogy ez egy olyan dolog, ami nekem hiányzott az életemből. Ettől a pillanattól kezdve az egész életemet irányította. A szakközépiskolai tanulmányaimat a szüleim elképzelései ellenére – ők hegedűművészt szerettek volna belőlem faragni – az állat-egészségügyire felvételiztem, ott volt egy lovas egyesület, ahol versenyezhettem. Ez az álmom – mint díjugrató versenyző – valóra vált. Amikor eljöttem onnan, vettem is lovat magamnak. Most is vannak lovaim, ez egy örök szerelem. A lovas színház azért nagyon jó, és a karrierem szempontjából a legfontosabb objektum, mert itt valósíthatom meg azt, amihez igazán értek, amit igazán szeretek: a zenét, a színházat és a lovakat.
