Sokakat foglalkoztathat, milyen lehetsz a magánéletben. Vannak például közös vonások az általad megformált Bartha Zsolt karaktere és közted?
Tudomásul kell venni, hogy néhányan rendelkezünk egy olyan képességgel, hogy hol ennek, hol annak az embernek a bőrébe tudunk bújni. Attól függetlenül, hogy mi annak az embernek a tulajdonsága, jegyeit, jellemzőit szimpatikusnak, másolandónak, irigylendőnek tartjuk, avagy sem. Valamiben egyezünk, nagyon sok tekintetben viszont különbözünk. Bartha Zsoltnak sokkal alacsonyabban vannak a küszöbök, mint Rékasi Károlynak. Ő más rend szerint működik, könnyebben áthág mindenen. Nem tartom gonosz embernek, karakternek, megpróbál megkapaszkodni ebben a világban, csak ő más utat jár, mint én.

Tanulsz a szerepeidből? Át tudod vinni a magánéletbe a színházi tapasztalatokat?
Ez oda-vissza működik. Alapvetően úgy nyúlok hozzá minden karakterhez – legyen szó Bartha Zsoltról vagy színházi szerepekről –, hogy bizonyos szituációkba igyekszem beilleszteni saját tapasztalataimat, a magam által megélt pillanatokat. Ezt nem kötöm senkinek az orrára, igyekszem, hogy bennem az az élmény, hangulat gerjesztődjön, amely hitelessé teszi az adott karakter pillanatát.

Mennyire vagy társasági ember?
Egyáltalán nem vagyok társasági ember.

…

Enikővel harmonikus a kapcsolatotok. Mit gondolsz, mi a jó párkapcsolat titka?
Elég régóta élünk együtt Encivel – sőt azon a területen, ahol mi dolgozunk, úgy gondolom, ez ritkaságnak számít –, amit furcsán mondok ki, mert azért magunkat még a fiatalok közé soroljuk, bár már jócskán nem vagyunk azok, de a folyamatos harmónia természetesen nem teljesen igaz. Ennyi év alatt, az együttélésben, az együtt járt útban van bőven hepe is meg hupa is. Tehát vannak hullámhegyek meg hullámvölgyek. De hogy egy hullámvölgy után mi mégsem külön járjuk az utat, hanem továbbra is együtt, annak, gondolom, az a magyarázata, hogy „megtanultuk” már közben a másik embert. Úgy vélem, mindketten jó adag empátiával rendelkezünk, megtanultuk egymás értékeit, és megtanultuk elfogadni a másikat. És nem csak magunkkal, hanem a másik szívével, lelkével is gondolkodunk. Ez az élet bármely területén hasznos lehet. A fiunknak is ezt tanítjuk: próbáld elfogadni a másik embert olyannak, amilyen. Persze ha sért, bánt téged, akkor próbálj rajta változtatni, de nézzük meg, hogy a másik embernek milyen indoka lehet arra, hogy éppen azt teszi, amit tesz. Nem biztos, hogy nem mi hibázunk adott esetben, amikor összezördülünk valakivel. Hogy ez miért érdekes nálunk? Egy 9 éves fiatalemberről van szó, és az ő korosztályuknál bizony gyakran előfordulnak összezörrenések. Szóval mielőtt nekirontanál a másiknak, próbáld magad beleképzelni az ő helyzetébe. Vajon amit tett, azt miért is tehette…?